Tajvan oolong teái közül az egyik leghíresebb a Dong Ding, melynek földrajzi eredete egészen a kínai Wuyi-hegyig nyúlik vissza. A helyi legendák szerint egy tajvani hivatalnok, 1855 körüli kínai utazásáról 36 különféle teapalántával tért haza. Közülük 12 fajtát adott barátjának, aki ezt követően a cserjéket a Nantouban található Lugu település határában ültette el. Az eredeti növények közül néhány még ma is megtalálható ugyanezen a helyen. A Dong Ding név szó szerint fagyos úton való cipekedést jelent, mely elnevezés jól mutatja, kezdetekben milyen nehéz körülményekkel kellett megküzdenie a teafarmereknek.
A környékbeli farmerek mondhatni művészi szintre emelték a tea faszénnel való pörkölésének módszerét, amely metódus azonban az 1980-as évekre csaknem eltűnt. Az utóbbi években a farmerek ismét a fenntartható gazdálkodás irányába tettek lépéseket, életben tartva ezzel a régi tradíciókat; nincs ez másként ezzel a teával sem, mely Mr. Chang szakértelmét dicséri.
A Dong Ding levelei élénkzöldek, nagyon vastagok, szélükön vöröses árnyalattal. A szüretelést követően a tea feldolgozásának első lépése a szárítás, mely jellemzően a szabad ég alatt történik, a nap erejére bízva a munka elvégzését. Az oxidációs folyamat beindításához kézi erőt használnak: az összemorzsolt és szinte tökéletes golyó formájúra göngyölt tealeveleket bambusz kosarakba helyezik, melyek egy utolsó hevítési eljáráson esnek át.
Az aranysárga színű főzet a közepesen magas pörkölés eredményeként kakaós és mogyorós ízjegyeket hordoz. A golyó formának köszönhetően a teában jelen lévő aromák lassan szivárognak be az italba, ahogy az összegöngyölt tealevelek lassan szétnyílnak.
